Zsibvásár egy koszos, bűzös bűnfészekben, ahol minden árnyékban valamilyen kétes alak fondorlatoskodik – repít minket vissza az időben Katona Csaba a 19. század közepi egykori Hermina térre. De hogy került a csizma a Hunyadi téri vásárcsarnok asztalára? Leginkább úgy, hogy az épület újjászületése előtt a múltat jól ismerő történész és a tervekbe beengedést adó Soproni Tamás polgármester több alkalommal helytörténeti sétát vezetett a terézvárosiak számára. Velük tartottunk mi is.
Budapestnek Bécs szolgált mintául, Bécsnek pedig Párizs – vezette fel a történész a kiegyezés utáni helyzetet, amelyben a rendezett vásárterek ötlete is megszületett. Ebben az időben a város hatalmas gazdasági növekedésen és infrastrukturális fejlődésen esett át, a vásárcsarnokok létrejötte mögött pedig elsősorban higiéniai, valamint esztétikai okok álltak. Ugyan addig is számos helyen működtek piacok, de ezek igénytelenül és koszosan, sokszor minősíthetetlen árukat szolgáló fertőként csúfították a városképet.
A csarnokprojekt ötletgazdája és támogatója az 1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor megválasztott és népszerű polgármester, Kamermayer Károly volt. A tervek szerint minden akkori kerületnek építettek volna külön csarnokot, tehát tízet. „Ez ma sem lenne könnyű, de akkor végképp nem volt az” – tette hozzá Katona Csaba, hiszen akkor például még az is könnyen előfordulhatott, hogy egyes budai lakók sose tették a lábukat a lenézett pesti oldalra. A kiterjedt városfejlesztésnek köszönhetően azonban a 19. század utolsó negyedére megépült az akkori Sugárút, a mai Andrássy út és az egykori Hermina térre került az 1884-re elkészült Magyar Állami Operaház. Az ottani „piacnak” új helyet kerestek, ez lett a Hunyadi tér. És végeredményben ezért került ide az 1897-ben átadott, Czigler Győző által tervezett épület.
Modern piac és közösségi tér
A kor mentalitását tükrözi, hogy „nem csak funkcionális, esztétikus is” lett a vásárcsarnok – mondta Katona Csaba –, tükrözve a nemzeti politika, a romantika és az ipari forradalom hármasából született gondolkodásmódot. A vezetésen választ kaptunk arra is, hogy miért vannak különböző állatok és rejtélyes lények a homlokzaton, és megtudtuk azt is, hogy az épület négy bejáratát miért főbejárás, bejárás, bejárás, kijárás felirattal látták el. Ebben például a Hunyadi tér szabad területe játszik fő szerepet, hiszen az árukat cipelő szekereket csak ott tudták felsorakoztatni úgy, hogy ne okozzanak forgalmi káoszt a többi utcán.
„Ahogyan a régieknek Bécs szolgált mintául, most nekünk a lisszaboni és pozsonyi vásárcsarnokok” – vezette fel egy párhuzammal a felújítási terveket Soproni Tamás, felidézve az elmúlt évtizedeket is. A csarnok teteje a II. világháború alatt bombatalálatot kapott, a 70-es években pedig a belső felületét alakították át úgy, hogy elcsúfult a homlokzata és a bazilikális elrendezése. A 80-as években strukturálisan is megroppant az épület, a kerületi tanács tervpályázatot írt ki a vásárcsarnok teljes felújítására. Valójában azóta szinte minden évtizedben legalább egy tervezet készült valamilyen szintű átalakításról, de a teljes felújításra egészen eddig nem került sor.
A februárban – az ideiglenes vásártér előkészítésével – elkezdődött belső felújítás után nemcsak egy modern piacot kapnak vissza a terézvárosiak, hanem egy közösségi teret is. A csarnok közepén elhelyezkedő árusítóhelyek mozgathatók lesznek, hogy eseményeket is lehessen majd ide szervezni. Emellett egy galériát is kialakítanak, hogy ott találkozhassanak egymással az erre járók, amely így nemcsak a szociális szellemiséget, de az eredeti templomi szerkezetiséget is erősíteni fogja.
A nettó 2,92 milliárd forintos felújítást a tervek szerint az épület megnyitásának 130. évfordulójára fogják befejezni.
